Minden nagyobb sportesemény mögött létezik egy nagyobb, ismeretlen történet: az, ahogyan a rendező város felkészül arra, hogy több tízezer szurkoló vonul a stadion felé. Biztonságiak és szolgáltatók serege várja a tömeget, amelyik nagyságra felér egy kisebb város lakosságával. Ha bármi rosszul alakul, a katasztrófa biztosan a címlapokra kerül. Ha viszont valamilyen úton-módon minden jól alakul, akkor csak az elvárások teljesültek. 

Ez az összetett és hálátlan feladatot bízzák ránk a Triple Espresso S.A. hamarosan érkező focistadion-mágnás szimulátorában, a Copa Cityben. A stúdió társalapítója, Dominik Ebebenge számára az ilyen események megszervezésével járó, már-már elviselhetetlen nyomás különös módon ismerős. Több mint tíz évig dolgozott Lengyelország legnagyobb labdarúgócsapatánál, a Legia Warszawánál, ahol a klub kabalafigurájából küzdötte fel magát a labdarúgó szakág vezetőjéig. 

„Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy focista leszek – meséli Ebebenge. – Hamarosan rájöttem azonban, hogy vannak nálam jobb játékosok, így inkább arra kezdtem vágyni, hogy én is aktívan részt vehessek egy labdarúgóklub napi életében.”

A Copa City lehetőséget ad arra, hogy mi is kipróbálhassuk Ebebenge álommunkáját. A Copa Cityben a City Captain bőrébe bújva részt vehetünk a világ legnagyobb labdarúgóklubjainak mindennapjaiban például a német Bayern Münchennél és Borussia Dortmundnál, az angol Arsenalnál, a brazil Flamengónál és a török Beşiktaş Jimnastik Kulübünél.
 

A teljes körű élményt kínáló focijáték

A Copa City nem olyan, a mindennapokat szimuláló program, mint a Rollercoaster Tycoon vagy a Two Point Museum, és nem is olyan sportszimulátor, mint a Football Manager, amelyben a futball legapróbb részleteivel is foglalkozni kell. Ehelyett kapunk egy kéthetes előkészítési időt a végső tűréstesztig (kivéve, ha a Gyors kihívás játékmódot választod). 

Karol Leśniewicz vezető tervező számára a Copa City szívét-lelkét az a szorongató kapkodás jelenti, hogy minden határidőre elkészüljön. „A játék azt érezteti velünk, hogy kifutunk az időből, mivel a mérkőzés dátuma és időpontja is ki van tűzve – mondja. – Időre el kell készülnöd. A mérkőzést ugyanis nem lehet elhalasztani.”

A közelgő határidő azonban nem kései elégtétel a játékosok számára. „A Copy Cityben a hatalmas csúcspontért zajlik a munka. A célunk az volt, hogy a játék ciklusai sok gyors győzelmet hozzanak, amelyek megelégedetté teszik a játékost, és egyre jobban bevonzzák a játék világába” – mondja Ebebenge. 

A megnyugtatóan ciklusos központi működés indítja be a toborzó- és a marketinggépezetet. Őrökre van szükséged, akik gondoskodnak a biztonságról, és önkéntesekre, akik azokat a szurkolói zónákat vezetik, amelyeket a város különböző kerületeiben nyitottál meg. Ezenfelül el kell indítanod egy globális marketingkampányt is, hogy bevonzd a kívánt vendégkört, valamint el kell találnod a megfelelő jegyárakat, és befolyásos embereket kell keresned, akikkel megtöltheted a VIP-páholyt. 

Amikor a szurkolók megérkeznek a városba, a feladatköröd az elszállásolásukkal és a szórakoztatásukkal is kibővül, így egyensúlyoznod kell a városszimuláció makromenedzselése és az egyedi szurkolói zónák megtervezése között. A nagy tömegeket vonzó véletlenszerű események kezelése önmagában is megterhelő, így elkerülhetetlen a megfelelő szurkolói szálláshelyek kiválasztása, ha maximális profitra törekszel, és el akarod hallgattatni az elégedetlenkedőket. Például célszerű elkerülni, hogy a családok a központi szurkolói bulizónában kapjanak szállást, a sokat költő turistákat pedig nem érdemes a város olcsóbb negyedeiben elszállásolni. 

„A közös nevezőre jutás nem mindig egyszerű” – meséli Ebebenge.

Ahogy egyre több mindent pipálhatsz ki a meccs előtti teendőlistáról a mérkőzés előtti ellenőrzést megelőzően, egyre több létesítmény nyílik meg a szurkolók nagy örömére – vagy ellenőrzés alatt tartására, mint amire például a high-tech drónos megfigyelőállomás szolgál. Meg kell tervezned a rivális szurkolók vonulási útvonalát is, hogy biztonságosan elkülönítsd őket egymástól, ezt azonban megnehezítik a városban érvényes helyi korlátozások.

A mérkőzés napjának közeledtével a vendégcsapat végre megérkezik a városba. A Van Halen rockbanda hírhedt volt arról, hogy a turnéikon egy tál M&Ms-cukorkát kértek az öltözőjükbe – a barna színű drazsék nélkül. A vendégcsapatoknak hasonló igényeik lehetnek. Gondoskodnod kell róluk, ők pedig olyasmire kérnek majd, hogy hadd rendezzenek a nyugalmat megzavaró nyílt edzéseket, vagy hogy városszerte helyezz ki a sztárjátékosuk kebabhálózatát hirdető plakátokat.

A valóságban nem minden házigazda bánik igazságosan a vendégcsapattal. Némelyek egyenesen szabotálják a riválisaikat, hogy előnyre tegyenek szert. Előfordulhat, hogy a vendégcsapat tagjai lezuhanyoznának, de azt tapasztalják, hogy rejtélyes módon elfogyott a meleg víz. A nemrég lezajlott Afrikai Nemzetek Kupáján a marokkói labdaszedők egyenesen odáig merészkedtek, hogy mérkőzés közben ellopták a szenegáli kapus törölközőjét, aki így nem tudta megtörölni a zuhogó esőben csúszóssá vált kesztyűjét. Ebebenge a saját állítása szerint túlságosan udvarias az ilyen rosszindulatú taktikák alkalmazásához, de megérti, sőt esetenként támogatja is az efféle csintalanságokat a Copa City világában. 

„Mindig próbáltam felelősségteljes házigazda lenni, de a sport nagymértékben befolyásolja a valóságot – vallja. – A foci világában a klubok sok komiszságot elkövetnek egymás ellen, mi pedig próbáljuk ezt a játékban is kiemelni.”

Aztán elérkezik a mérkőzés napja, és te végre learathatod a munkád gyümölcsét. Ennek jutalmaként végignézheted, ahogy a világ minden tájáról érkező szurkolók ezrei színpompás kavalkádként, öblös hangon énekelve végre besétálnak a stadionba. 

„A játék ott ér véget, ahol a focimeccsek elkezdődnek – mondja Ebebenge. – Néha még nevetünk is rajta, hogy a ciklusok sok játékosnál úgy fognak zajlani, hogy »megszervezek egy meccset a Copa Cityben, amit aztán lejátszom az EA FC-ben!« Sok ember számára teremtjük meg ezt a teljes körű futballélményt.
 

Láz a lelátókon

Ebebenge jól ismeri a foci nyersebb valóságát. Bár a klub 90-es évekbeli tündöklése már a múlté, a Legia Warszawa máig ismert az „ultráiról,” azokról az elvakult szurkolókról, akik a pirotechnikai eszközök használatától és a szenvedélyes skandálástól könnyen el tudnak jutni a fizikai erőszakig – még paprikasprayt is becsempésznek a mérkőzésekre, hogy azzal támadjanak rá a biztonsági őrökre.

A Copa City jó okból ellehetetlenített ultrái továbbra is hajlamosak bajt keverni, de nem tartanak maguknál boxert. Ebebenge a kissé finomabb „elevenség” kifejezést használata a fentiekhez képest ártalmatlan zavarkeltésre, és elismerte, hogy a játék hivatalos partnerei, illetve a korhatár-besorolásról döntő szervek rossz szemmel néznék, ha a szurkolókat erőszakos huligánokként ábrázolnák. „A fizikai erőszak helyett arra helyeztük a hangsúlyt, hogy miként jelenik meg a feszültség, a rivalizálás és az érzelmi eszkaláció a tömeg viselkedésében – teszi hozzá Leśniewicz. –

Magasabb rendű kötelességgel tartozunk a focirajongók újabb generációinak.” „Arra törekszünk, hogy hatással legyünk e csodálatos játék fiatal rajongóinak gondolkodásmódjára – mondta Ebebenge. – Nem a negatív dolgokra fókuszálunk, bármilyen szórakoztatóak is időnként. Egy olyan valóságot jelenítünk meg, amelyiknek az elérésére mindannyian törekszünk.”

A valóság egy részét könnyű volt megjeleníteni a játékban: a rigmusokat. Amikor a Copa City csapata kilátogatott mérkőzésekre, hogy jobban megértse a különböző városok meccshangulata közötti különbségeket, a világfutball néhány legszélesebb körben ismert rigmusát is felvették. 

A rigmusokra könnyű volt rátalálni. Kreatív, trágár, dicsőítő dallamok, amelyek dobhártyaszaggató hangerővel hangoznak fel a lelátókon. Megtalálni azokat, amelyeket fel is használhattak, már korántsem volt egyszerű. Vannak olyanok, amelyek jogvédett dallamokat vagy dalszövegeket használnak – az Arsenal himnusza, a North London Forever szó szerint idéz Louis Mark Dunford „The Angel” című dalából, a Bayern München-féle Deutscher Fußballmeistert pedig a Twisted Sister „We’re Not Gonna Take It” dallamára éneklik. Ráadásul az, hogy a Beşiktaş arra biztatja dalban a rendőrséget, hogy vessenek be könnygázt, érthető módon ellentmond a játék „eleven”, mégis alapvetően egészséges hangulatának.

A fejlesztők, a jogi csapat, a fordítók és maguk a klubok is rengeteg energiát fektettek a rigmusok véglegesítésébe. Az Arsenal rigmusai még úgy is különösen nehéz feladatot jelentettek, hogy nem kellett őket lefordítani. „A britek egyedülálló módon tudnak extrém ironikus vagy meglehetősen sértő szurkolói rigmusokat alkotni – magyarázza Ebebenge. – Hogy is fogalmazzak… muszáj volt körültekintően válogatnunk.”
 

A szurkolók visszatérnek a városba

A Copa City világa messze túlnyúlik a stadion falain. Ebebengének a karrierje során figyelembe kellett vennie a klub környékén lévő kerületeket is. A játékosok is így tesznek majd, miközben olyan népszerű turistacsalogató helyszínek kis méretű változataiban mozognak, mint Berlin vagy Varsó – de a készítők hamarosan további városokat is be fognak jelenteni. A Google Earth képernyőképeivel összehasonlítva nehéz különbséget tenni a játék alaprajza és a valódi helyszínek között.

„Azt szerettük volna elérni, hogy a játékosok összetettebb kihívásokkal találkozzanak a játékmenet során, amit a nagyobb földrajzi terület biztosít – magyarázza Ebebenge. – Jelentős hangsúlyt fektettünk az atmoszféra megalkotására és arra, hogy minden városban különböző logisztikai kihívások legyenek jelen. A Copa City tehát a tipikus városépítő játékok rajongóinak is tartogat valamit.”

Ha a játékosok részrehajlóak, például bezsúfolják az egyik csapat szurkolóit a város kevés szolgáltatást nyújtó, fejletlen negyedeibe, a másik csapat szurkolóira pedig irigylésre méltó körülmények várnak, az ellenfél akár vissza is léphet a mérkőzéstől. Ez egy olyan katasztrofális végkifejlet, amely Leśniewicz szerint komoly bajba keveri a City Captaint, akinek az igazgatótanács dühös tagjaival kell szembenéznie. „Az egyensúly a lényeg, és ez alól a rendezvényszervezés sem kivétel!”

Mindez jól demonstrálja azt, hogy bár a futballesemények szervezése ijesztően speciális területnek tűnik, valójában elérhetőbb, mint gondolnánk. A szurkolók biztonságának megőrzése, illetve az ellátásukról való gondoskodás lényege a józan ész, Ebebenge pedig arra is rámutat, hogy akkor is felfedezhetsz hasonlóságokat más élő eseményekkel, például zenei fesztiválokkal, ha még soha életedben nem jártál focimeccsen. A minden valamirevaló szakmai játék alapját képező pénzügyi és logisztikai követelmények többet nyomnak a latban, mint a focival kapcsolatos szakértelem. 

A Copa City még Ebebenge saját elvárásait is magasan felülmúlta abban az értelemben, ahogyan a játék a pénzügyi éleslátást, az érdekelt felek kezelését és a labdarúgással kapcsolatos tudás összetettségét belesűrítette egy áttekinthető szakmai szimulátorba. Ez komoly ajánlat a focirajongóknak, a szakmai szimulátorok rajongóinak és akár a kezdő rendezvényszervezőknek is – Ebebenge viccesen meg is jegyzi, hogy mire a játékosok befejezik a kampányt, addigra akár rendezvényszervezői végzettséget is szerezhetnek.

„Ha jó vagy a Copa Cityben, akkor teljes mértékben készen állsz arra, hogy szerepet vállalj egy nagy esemény megszervezésében” – mondja Ebebenge. És melyik másik szakmai szimulátor állíthatja ezt magáról?

Készülj fel egy nagy kockázattal járó karrierváltásra: március 26-án megjelenik a Copa City az Epic Games Store-ban.