TAPE GLITCH

TAPE GLITCH egy első személyű pszichológiai horror játék, amelyben a játékosok elárasztott liminális tereket fedeznek fel, romlott VHS-emlékeket tárnak fel, és túlélik azt, ami bennük rejtőzik.

Tedd be a kazettát. Lépj be az emlékezetbe.

Az elárasztott folyosókon szétszórva VHS-kazetták hevernek. Találj egyet, és berángatnak egy felvételbe, amely egy egykor létezett helyet örökít meg. Mindegyik csak kevés időt ad arra, hogy megtaláld, ami ottmaradt – mielőtt valami odabent megtalálna téged. Találd meg a kódot, menekülj ki a kazettából, és térj vissza a valódi világba — ha még egyáltalán nevezhető annak.

Nem vagy egyedül

Az egyes kazettákban rejtőző fenyegetések mind a saját logikájukat követik. Némelyek üldöznek. Némelyek várnak. Némelyeket soha nem látod jönni. Kitalálni, hogyan éljük túl mindet, a játék részét képezi... és a rémület részét is. A zseblámpád segíthet megtalálni az utat, de nem minden, ami a sötétben van, akar láthatóvá válni.

Medencék

A víz teljes mértékben fizikailag szimulált, körülfolyja a testedet, és természetesen reagál minden mozdulatodra. Úgy hat, mint a világ természetes része, hitelesebb jelenléttel ruházva fel minden elárasztott teret.

Visszatekerés

Minden kazetta lehetővé teszi, hogy visszatekerd az időt néhány másodperccel – a helyzeteddel és a körülötted lévő minden dologgal együtt. Nem fog megmenteni, de talán ad még egy esélyt.

Jellemzők

A fejlesztőről

TAPE GLITCH egy független horror projekt, amelyet főként egyetlen fejlesztő alkotott.
Egy késő esti ötletként indult — elárasztott terek, VHS-zaj, és az a fajta szorongás, amelyet az olyan helyek sugároznak, amelyek túlságosan mozdulatlanok ahhoz, hogy valódiak legyenek. A Backrooms és a Poolrooms liminális tereitől inspirálva a cél az volt, hogy valami olyasmit hozzunk létre, ami olyan érzést kelt, mintha egy olyan emlékezetbe lépnénk, amelyet soha nem kellett volna megtalálni.
Az első pálya egyik szakasza Vaporamával, a liminális terek ábrázolásáról ismert képzőművésszel közösen készült.
A fejlesztés munka és iskola utáni estéken, hétvégeken amikor lehetett, és hosszú közbülső időszakokban zajlott. Sem stúdió, sem nagy csapat — csak egy projekt, amely újra és újra visszahúzott, amíg valami olyanná nem vált, amit érdemes megosztani.
Köszönöm, hogy belenéztél.