Cikk
Cronos: The New Dawn Gamescom teszt: egy szerelmi vallomás a Dologhoz és a Dead Space-hez
A
Alyssa Mercante
A Cronosban egy arctalan és névtelen nő, akit csak az Utazónak neveznek, Lengyelország hamuborította változatán vág keresztül, hogy megtaláljon bizonyos személyeket a titokzatos megbízója felkérésére. „Nem tudunk sokat arról, kicsoda ez az utazó” – magyarázza Wojciech Piejko, a játék társrendezője. – Tudjuk, hogy rideg, nagyon szigorú, szinte katonás és gépies, de a játék végére drámaian megváltozik, amit róla és utazásáról képzelünk.”
De elsőre ő csak az Utazó, akiről nem tudjuk pontosan mit csinál és miért. A Cronos nyitánya briliáns módon kényszerít rá, hogy súlyos döntéseket hozz, de ebből még egyáltalán nem látszik, hogyan fog kibontakozni a cselekmény.
„Hallgass azoknak az akaratára, akik nem beszélnek” – kántálja egy hang az elején. Aztán fekete-fehér híradófelvételek – robbanások, gázmaszkok, halál – bejátszásai következnek, amelyek mögött mintha egy földre zuhanó űrhajó robaja hallatszana. „Lazarus protokoll aktív” – recsegi egy gépi hang, mielőtt közli velem, hogy az elődöm, bárki legyen is az, meghalt, és nekem kell átvennem a helyét. Egy sor Rorschach-teszt jelenik meg egy monitoron az Utazó előtt; mindegyiknél csak két lehetőség közül választhatunk. Aztán néhány olyan egyszerű kérdés jön, mint „mi a célod”, amelyekre csak olyan homályos választ adhatunk, mint „kikövezni az utat” vagy „visszahozni őket”. Mindegyiknél elidőzöm egy kicsit, az agyam próbálja kitalálni, milyen hatással lesznek rám ezek a döntések egy olyan játékban, amelynek a történetéről még nincs fogalmam.
„Azt hiszem, kockázatos döntés volt ilyen nyitányt választani a játéknak” – mondja Piejko. De megtérült.
Mire végzek a kérdésekkel (amelyek közül az utolsó egy szóasszociációs villámválasz-kör), már alig várom, hogy nekiláthassak felfedezni ezt a sötét, hamuborította Lengyelországot. Egyetlen fegyverem egy pisztoly, amely át tud alakulni, mint Jesse Fadené a Controlban: ezzel felszerelkezve lépünk ki a kopár világba, elődünk nyomai után kutatva. Először olyan érzés, mint egy Resident Evil vagy Dead Space játék. Réseken átbújva, elhagyott lakásokban kutakodva, szűkös tárgylistánkat menedzselve haladunk előre, de amint megjelennek az első ellenségek, a Cronos jelentősen eltér az előképektől.
A Cronos ellenségeit Árváknak nevezik. Ezek nyálkás, emberforma szörnyek undorító csápokkal, amelyek ismerősnek tűnhetnek, de mégsem azok. Nem nekromorfokat kell feltrancsírozni, és elsőre elég egyszerűnek tűnik az Árvák legyőzése – az elsőt pár lövéssel leszedtem, amikor rám tört egy ajtón keresztül (amerre egyébként tovább kellett mennem). Később azonban rájövünk, hogy akárcsak a John Carpenter-féle Dologban, ezek a lények képesek összenőni masszív, gusztustalan halomba. Ha nem pusztítjuk el az Árvák maradványait, egy még élő ellenség felfalja a halottat és magába olvasztja a képességeit.
„Taktikaibb megközelítést alkalmaztunk a játéknál, szóval a szuperpontos célzás helyett praktikusabb gondolkodni” – magyarázza Piejko. – A játékban később különböző ellenségtípusokkal találkozol, és az lesz a kérdés, hogy melyiket kell először leszedned. Talán azt gondolod, »előbb a lövésszel végzek«, de ha megteszed, a páncélos alak elnyeli minden képességével együtt, és onnantól egy páncélos lövész ellen kell harcolnod. Ez több taktikai döntéshozatalt igényel.”
A rendelkezésre álló korlátozott források miatt nem csak spórolnod kell a lövedékekkel, de megfontoltan kell tárgyakat készítened. Egy életerőcsomag elkészítése ugyanazokat a nyersanyagokat igényli, mint a lőszer, ami döntést jelent a játékos számára: elég lőszerrel rontasz rá a következő adag rémségre, vagy inkább arra gyúrsz, hogy talpon maradj?
„Akik a nyolcvanas években nőttek fel, azok számára ez szerelmi vallomás nem csak a túlélő horrorjátékok (hiszen látható a Resident Evil-szerű és Dead Space-szerű hangulat), hanem az egész évtized felé. A történet témái és esztétikája köti össze mindent, mintha egy emlékboltban járnánk, és azt mondanánk, »ezt is kérem, meg ezt is és ezt is«” – magyarázza Piejko.
A Cronos: The New Dawn a horrorklasszikusok (játékok, filmek és egyebek) ügyes ötvözetének tűnik. Bár csak egy rövid szeletével játszhattam, már enyiből is látszott, milyen könnyen legyűrhetik a játékosokat az Árvák összegyúródott tömegei, és milyen szórakoztató káoszhoz vezethet az egész. Fogalmam sem volt, mibe keveredtem bele a Cronosban, de azt már most látom, hogy alig várom a folytatást!
A játékot elővásárolhatod már most az Epic Games Store felületén.
