Első ránézésre talán nem is tudod, milyen játékkal van dolgod, amikor eléd kerül a People of Note. Színes karakterek járják be a fantasztikus világot, és ritmusjátékelemekkel fűszerezett, körökre osztott harcban vesznek részt, mintha egyenesen az Elite Beat Agentsből léptek volna elő, sőt még Broadway-stílusú musicaldalokat is énekelnek, amelyek egy animációs Disney-filmben is megállnák a helyüket. De egy dolog teljesen világos: a People of Note a zenéről szól.

Nem is meglepő, hogy a játék kreatív igazgatója, fejlesztője és az Iridium Studios alapítója, Jason Wishnov, iskolásként igazi színjátszós gyerek volt, aki rengeteg musicalt látott. „A történet dalokkal való elmesélésének gondolata sokféleképpen jelen van a kultúrában, de a játékokban nem,” jegyzi meg. „Azt gondoltam, ezt a területet tényleg fel akarom fedezni.”
Ehhez Wishnovnak olyan játékműfajra volt szüksége, amely egyszerre volt ismerős és illeszkedett jól a zenei elképzeléseihez. „Hány százezer gyerek nőtt fel úgy, hogy RPG Maker letöltésével saját Final Fantasy vagy Chrono Trigger játékot akart csinálni? Én is ilyen gyerek voltam”, mondja, miközben inspirációi között megemlíti a Final Fantasyt, a Chrono Crosst és a The World Ends with You-t. „Ha össze tudom hozni az énemnek ezt a két felét – a Final Fantasy ultra rajongót és a színjátszós gyereket –, vajon összeolvaszthatjuk ezt a kettőt valami őrült kalanddá?”

A People of Note főszereplője, Cadence, egy feltörekvő popénekesnő. Miután egy világhírű dalversenyről elutasították – mivel a zsűri lenézte a szólóelőadókat –, bejárja a vidéket, hogy olyan bandatagokat toborozzon, akik különféle zenei műfajokban jártasak, ezzel gazdagítva előadását. Hamarosan ő és az újonnan verbuvált csapata egy hatalmas kaland kellős közepén találják magukat, hogy megakadályozzák a titokzatos Harmonikus Konvergenciát abban, hogy darabjaira tépje a világukat.

Nem mintha a Harmonikus Konvergencia sok segítségre szorulna, mivel a Note világa minden, csak nem harmonikus. A zene átszövi a társadalom minden részét, de ahelyett, hogy összehozná az embereket, megosztja őket. „Úgy döntöttem, minden műfajt egy viszonylag elzárt társadalom fog képviselni”, meséli Wishnov. „Nincs sok kulturális átfedés.” De Cadence-ben a történet megfogalmazódik a gondolat, hogy „össze fogom hozni ezeket az embereket.”
Amikor azt mondjuk, hogy a zene a társadalom minden részét átszövi, akkor szó szerint minden részére értjük: a város- és boltnevektől kezdve a világot benépesítő lényekig. Ha rajongsz a zenés szójátékokért, kapaszkodj meg, mert gyors egymásutánban fognak záporozni rád. A világ pénznemét groove-nak (zenei érzéknek) hívják. Egy ponton valaki ellopja tőled, arra kényszerítve, hogy visszaszerezd a groove-odat. Az emberek a YouTubára töltenek fel videókat. Harcolhatsz egy okarinával egy kóruszátonyon, vagy egy fura bagollyal egy acapelaguson. És mit gondolsz, mit kapsz, ha keresztezel egy corgit egy akkordeonnal? Valószínűleg magadtól is rájössz, de ugyanolyan imádnivaló, mint ahogy hangzik – és igen, meg is simogathatod. „Nyitottam egy dokumentumot a Google-on, és elkezdtem beírni minden őrült szójátékot, ami csak eszembe jutott", meséli Wishnov. „Több száz ilyen van a játékban. Több száz másik nem került felhasználásra. Sajnálom, hogy a Flóra + the Machine kimaradt. Ahogy a Macaron Five-ot is”, nevet. „De van egy egész dokumentumom. Majd legközelebb…”

Mivel ez a játék a zene minden formáját ünnepli, természetes, hogy a műfajok széles skáláját vonultatja fel: pop, rock, country, EDM, rap, sőt még kelta zene is. Ha akadt olyan műfaj, amiben Wishnovnak nem volt tapasztalata, akkor a csapat többi tagjához fordulhatott a szakértelmükért. „Sok megbeszélést tartottunk", meséli tovább. Arról, hogy szerintünk hogyan nézne ki egy ilyen ország, milyen dolgokat találnánk meg benne, illetve milyen vizuális motívumokat és dekorációt várnánk el egy zenére épülő nemzetben. Alaposan átgondoltuk a dolgokat, kutatást végeztünk, és felkerestük azokat az embereket, akik igazán értettek ezekhez a műfajokhoz. Bármi is legyen a kedvenc műfajod, azt akartam, hogy te, a játékos úgy érezd, rád is gondoltunk, amikor eljutsz arra a területre, vagy találkozol az adott kultúrával. Azt szerettük volna, ha hitelesnek érzed”.
Ez a zenei jelleg a játék körökre osztott harcában is megmutatkozik. A harcosok támadási sorrendjét jelző idővonal kottavonalakon, ütemmutatókkal van ábrázolva. A támadások mind zenére épülnek, és extra sebzés okozható az ellenfeleknek, ha a ritmusnak megfelelően nyomkodjuk a gombokat. Ahelyett, hogy a csaták között az életpontjaidat és a készletedet kellene menedzselned, minden harc teljesen önálló. „Nagy sakkrajongó vagyok, ezért azt akartam, hogy minden ilyen csata egy kicsi, különálló, mini sakkfeladványnak hasson”, magyarázza Wishnov. „Növelni akartam a harcon belüli stratégiai mélységet azzal, hogy a játékosok megválaszthatják a saját körönkénti sorrendjüket, ehhez pedig sok képesség és hatás áll rendelkezésre. Minden zenei témájú, de azt is akartam, hogy komoly, tartalmas taktikai élmény legyen az RPG-veteránok számára, akik talán némi előítélettel vágnak bele ebbe, például, hogy »Ó, ez elsősorban egy musical. Nem lesz olyan mély, csak valami könnyed, egyszerű cucc.« Ám erről szó sincs. Ez nagyon is ütős játék. Egyszerűen indul, azonban a nehézség fokozatosan nő”.

Nem is lenne RPG felfedezésre váró kazamaták nélkül, bár a People of Note többet kínál a műfaj alapelemeinél, mint amilyenek az erdők és a barlangok. Emellett kortárs, szokatlan kazamatahelyszíneket is felvonultat, például egy szórakozóhelyet, ahol kapcsolókat kell állítgatnod, hogy elforgasd a táncparkettet, elmozdíthasd a makacs táncosokat az útból, és bejuthass a szobákba, amiket eltorlaszolnak. A játékban fejtörők is találhatók elszórva, melyeket úgy terveztünk, hogy megmozgassák a játékosok elméjét anélkül, hogy túl nyomasztóak lennének. De ha nem rajongsz a fejtörőkért, akkor se csüggedj. „Akik RPG-vel vagy musicallel akarnak játszani, talán nem igazán lelkesednek az ilyen agytorna ötletért, hanem inkább csak dalokat szeretnének hallgatni vagy rosszfiúkkal harcolni”, mondja Wishnov. „A mi játékunkban viszont ezeket átugorhatják. Ezt a beállítást akár játék közben is be és ki lehet kapcsolni.”

A játékos döntése a kulcselem a People of Note-ban. Érdekelnek a játék fejtörői, de nem a harc? Kapcsold ki a harcot! Szeretnéd élvezni a játék zenei elemeit, de nem rajongsz a ritmusra épülő játékmenetért? Kapcsold ki! A játékosok vegyíthetik és párosíthatják a nekik tetsző elemeket, vagy akár a játék közepén, az aktuális hangulatuk alapján válthatnak közöttük.
A People of Note sztárja kétségtelenül a megannyi zenei betét. A történet kulcsfontosságú pillanataiban a játék teljesen animált átvezetőkre vált, amelyekben a karakterek dalra fakadnak. Ezen pillanatok életre keltése egyedülálló kihívást jelentett a fejlesztők számára, akiknek át kellett állítaniuk a gondolkodásmódjukat a játékfejlesztésről valamire, ami sokkal inkább színházba illő. „2024-ben csapatunk több mint felét ezeknek a zenés betéteknek a készítése kötötte le”, mondja Wishnov, aki a játék vezető írója mellett szövegíróként is tevékenykedett Jason Charles Miller vezető zeneszerző oldalán. Miután elkészültek a dalszövegek és dallamok, azok a játék storyboard-művészeihez kerültek, hogy kidolgozzák a mozgás- és színpadképet. Ezután a mocap következett a koreográfia rögzítésére – ami általában drága feladat, különösen egy indie stúdió számára. Szerencsére Wishnovnak sikerült viszonylag olcsó rendszert találnia, és kihasználta a színházi hátterét: a mocap-öltözékben végzett munka javát maga oldotta meg, jelentősen csökkentve a gyártási költségeket. Végül a rögzített mocap-adatok a játék utómunkáit végző animátoraihoz, világítástervezőihez és virtuális operatőreihez kerültek. „Ez óriási feladat és rendkívül összetett folyamat”, folytatja Wishnov, „és remélem, hogy a zenés betétek tényleg tükrözik azt a hihetetlen mértékű, kemény munkát és tehetséget, amit sikerült összehoznunk, mert ez valóban hatalmas vállalkozás volt. Ez a játék simán lehetett volna ugyanilyen, amilyen most a zenei betétek nélkül is, de azt hiszem, pont ezek a látványos pillanatok azok, amik megmaradnak az emberben, és valóban kiemelik a történet érzelmi csúcspontjait. Egy rossz szavam sem lehet azokra a játéktörténetekre, amikben nincsenek dalok, mégis úgy gondolom, van annak oka, hogy ez a fajta történetmesélési forma fennmaradt és sikeres a médiában, hiszen egyszerűen csak működik. Hatással van az emberekre.”

Persze a legfülbemászóbb dallamok és a legkifejezőbb animációk is élettelennek hathatnak a megfelelő képességekkel rendelkező szinkronszínészek nélkül. A People of Note esetében ez azt jelentette, hogy nemcsak tehetséges szinkronszínészeket kellett találni a karakterek megformálásához, hanem énekeseket is. „A fő előadóinknak rendkívül magas szinten kellett lenniük”, meséli Wishnov. „Azt akartam, hogy ezek a dalok Broadway-színvonalúak legyenek.” A szinkronszínészek egy része több szerepet is elvállalt, míg másoknál a beszédet és az énekes részeket megosztották. Például Jason Charles Miller, a vezető zeneszerző Fret, a csapat kiégett gitárosának beszéd- és énekhangja. Ugyanez a helyzet Arc karakterével, akinek a Broadway-művész, Alex Boniello kölcsönözte a hangját. Ezzel szemben a játék főszereplőjének, Cadence-nek a beszédhangját Heather Gonzalez, míg az énekhangját a zenész, LEXXE adja. „Nehéz, mert az ember azt szeretné, ha ugyanaz a személy lenne a szinkronszínész, az összhang érdekében”, magyarázza Wishnov, „viszont zenei szempontból ott van az, hogy ilyen hangterjedelmet, ilyen hangminőséget szeretnénk, és azt, hogy bizonyos módon énekeljenek. A casting közben sokat gyötrődtem. Egyik alkalommal a valaha létező, legelképesztőbb énekhangot hallottam, máskor pedig a legelképesztőbb színészi játékot. Nem akartam felosztani a szereplőgárdát, de visszanyúltam néhány 90-es évekbeli filmhez, mint például a Herkules. Abban is egészen más emberek énekelnek és színészkednek. A hangunk eleve másmilyen éneklés közben, mint beszédkor. Szerintem az emberek bizonyos mértékben számítanak is erre, hogy két hang van, és elfogadják, már amennyiben azok közel állnak egymáshoz.”
Akár színészkedésről, éneklésről vagy mindkettőről van szó, a színészek célja ugyanaz: érzelmi kapcsolatot teremteni a karakterekkel. „Rettentően büszke vagyok a szinkronszínészeinkre, az előadásokra és a zenei betétekre”, lelkendezik Wishnov. „Nem állítom, hogy elpityeredtem, de azért meghatódtam, amikor hallottam, hogy az emberek olyan módon keltették életre a játékot, amit elképzelni sem tudtam volna, mert a saját egyéniségüket és személyiségüket vitték bele azokba a szavakba. Valamennyi szövegnél az volt az általános szabály, hogy két felvételt csinálunk egymás után. Általában azt mondtam nekik, hogy az elsőnél csinálják úgy, ahogy egy normális ember tenné, legyenek természetesek. Aztán a második felvételnél kicsit cifrázzák a dolgot, bátran, csináljanak valami mást. Sokkal gyakrabban választottam a második felvételt, vagy hallgattam meg a másodikat, és mondtam azt, hogy: »Csináld így, de fokozd még«. Onnantól kezdve már a saját életre keltek a dalok és szövegek. Imádom a színészek döntéseit.”

Viszont adja magát a kérdés: Volt színjátszósként és profi szinkronszínészként vajon hallható Wishnov is a játékban?

„Van néhány szerepem”, vallja be. „Azt azonban leszögezném, hogy nem éreztem magam elég jó énekesnek ahhoz, hogy egy főszerepet elvállaljak.” Ezeknek a zenei betéteknek fantasztikusnak kellett lenniük. És az énekesek, akik bekerültek a játékba, minden várakozásomat felülmúlták. Szerintem jó énekes vagyok. Nem akarok túl sokat elárulni, de talán hallhatnak engem a vége főcímben. Én amolyan „vége főcímes” énekes vagyok.

Remélhetőleg, mire a játékosok eljutnak a vége főcímig, újonnan felfedezik majd, micsoda érték rejlik egy modern, zenére épülő játékban.

„Ha kicsit is szereted a zenét, és azt, ha különböző műfajok jelennek meg egy játékban, vagy pedig egy klasszikus, szinte a PS1 korszakát idéző, Final Fantasy hangulatú, de modern köntösbe bújtatott játékkal játszanál, akkor mindenképp érdemes kipróbálnod a People of Note-ot”, mondja Wishnov. „Imádni fogod.”

A People of Note már elérhető az Epic Games Store-ban.