A lopakodós játékokban a karaktereknek észrevétlenül kell elvégezni a feladatukat, lesből legyőzni az ellenséget, és küldetéseket teljesíteni. Ehhez a játékosnak bujkálni és lopakodni kell, képességei segítségével álcáznia kell magát, figyelemeltereléssel, álcákkal kell megoldania a nehézségeket.

Általánosságban kerülendő a közvetlen harc a lopakodós játékokban. A játéktól függően a cél lehet az, hogy a lehető leginkább észrevétlenek maradjunk, akár úgy is, hogy mindenfajta kontaktust kerülni kell az ellenséges karakterekkel. Ezt elősegítheti a pályatervezés is, ahol a játékos úgy tud végighaladni a terepen, hogy az árnyékok között oson, vagy elrejtőzik nagyobb tárgyak mögé, vagy átmászik az adott szintek fölött vagy alatt, esetleg valamivel eltereli a figyelmet magáról.

Az ellenségek általában őrök, akik adott területeken járőröznek, a játékos pedig az útvonalukat kiismerve időzítheti a haladását. Nem szokatlan, hogy a játékos láthatja az őr látómezejét jelző kúpot (ami az őr fejéből kiinduló megjelenítés, és látszanak a figyelmük határai), vagy akár a térfigyelő kamerák látóterét. Ezt mutathatja egy minitérkép, vagy megjelenhet a pályán is.

A lopakodós játékok kicsit elnézőbbek az észleléssel kapcsolatban. Az őr nem feltétlenül reagál azonnal, amint meglátja a karaktert, és a játékos figyelmeztetést kap, hogy az őr gyanút fogott. Ez általában időt ad a játékosnak, hogy reagáljon a helyzetre vagy úgy, hogy elrejtőzik, vagy felkészül a harcra, ami általában a végső menedék egy lopakodó karakter számára.

Az észrevétlenség azonban nem mindig teszi sebezhetővé a játékost. Sőt, a hatalom érzésével töltheti el a játékost, amiért fölényben van. Ez általában a játék céljától függ, valamint a játékosok ügyességétől, de vannak játékok, amelyek lehetővé teszik, hogy lesből támadjunk az ellenségre.

A türelem és a gondos tervezés a lopakodós játékok kulcsa. Ha a küldetés kiválasztási fázisában előre gondolkozik a játékos, például a térkép böngészésével, vagy a felszerelés kiválasztásával, az legalább olyan értékes, mint egy asztal mögé bújni. Megfelelő eszköz az, ami segít a karakternek észrevétlen maradni, vagy segít gyorsan megbirkózni a veszéllyel szükség esetén.

A legfontosabb, hogy ne kapkodj el semmit. A lopakodós játékok szinte mindig lehetőséget adnak a játékosoknak, hogy megfigyeljék, mi történik a pályán. A karakter általában sebezhető, ezért a tervezéssel töltött idő értékesebb, mint harcba keveredni.

Attól függ. A legtöbb lopakodós játék konzisztensen reagál egy játékos jelenlétére, ami hasznosabb, mintha 100%-ban realisztikus lenne. De a realizmus ettől még része a lopakodós játékok lényegének. A fény és a hang valóságbeli viselkedése általában a lopakodási játékrendszerekben is fontos szerepet kap, így a játékos egészen jó képet kaphat arról, hogyan működnek ezek a mechanikák a játékban.

A lopakodós játékoknak lehet céljuk egy pályán, vagy küldetésen belül, de egy jó lopakodós játék sok mozgásteret ad a játékosnak, hogy hogyan közelítse meg a kihívásokat. Az egyik legfontosabb eleme a jó lopakodós játéknak, ha segít a játékosnak előre tervezni. A lopakodós játékok sikeresen alkalmazzák az ehhez segítséget nyújtó eszközöket, pl. egy térképet, amin megjelölhetőek és nyomon követhetőek az őrök, a többféle látásmódot, aminek a segítségével átlátni a falakon, illetve kamerák lehelyezését.

Az is fontos, hogy a játékos reagálhasson, ha észrevették. Jobb alternatíva ha tisztában vannak azzal, hogy egy őr éberebb lett, és az őr nem rögtön riasztja a többieket, mint az, hogy rögtön letámadják az őrök, vagy a játék egyszerűen véget ér, mert kiszúrták a karaktert.

A jellegzetes hanghatások is segíthetnek ebben. A jó lopakodós játékban a játékos általában követni tudja az őröket és a mozgásukat akár a valós irányból érkező hangok és beszédfoszlányok alapján.

Sok lopakodós játék követi nyomon a játékos átfogó észrevétlenségét egy küldetés során (hányszor vették észre, hátrahagytak-e valami nyomot), és pontozza őket. Ez szórakoztató módja annak, hogy a játékos fejlődhessen, és a legtöbb játékban alacsony pontszámmal is teljesíthető egy pálya. Ha a játékos tudja, hogy még sokkal jobban is lopakodhatott volna egy pályán, az kellemes kihívás elé állítja, hogy fejlődjön. Ebben a nyitott pályák fontos szerepet játszanak. A lopakodós játékok laterális gondolkodásra késztetik a játékost, és több útvonal, vagy rejtekhely kipróbálására buzdít.

A lopakodós játékok többféle műfajban és típusban is léteznek. A belső nézetes fantasy játékok alkalmazták először a lopakodást, mint játékelemet, amelyekben a játékos például tolvajt játszhatott. A középkorias környezet ellenére ezekben is akadnak különleges kütyük, például vízinyilak és kötelek, amelyek segítik a lopakodást.

A külső nézetes változat, amelyben a játékos egy kém, vagy katona, szintén népszerűek voltak. Ezek a játékok idővel áttértek a zajtalan, harcot kerülő mechanikákról abba az irányba, hogy gyors megoldást segítő eszközöket adjanak a játékos kezébe.

A bérgyilkost főszerepbe helyező játékok is nagy népszerűségnek örvendtek. Ezekben komplex pályák, rengeteg járókelő, több útvonal, álcaruhák és lehelyezhető csapdák állnak rendelkezésre.

A lopakodás az RPG-k és a platformjátékok egyik fontos eleme is, és akad 2D és 3D verzió egyaránt.

A lopakodós játékok kiválóak azoknak, akik hajlandóak rászánni az időt a felkészülésre, de képesek improvizálni is, ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Gyakran az az elvárás a játékosokkal kapcsolatban egy lopakodós játékban, hogy nem fogják követni a szabályokat, hanem átveszik a kezdeményezést, ha a küldetés teljesítéséről van szó.