A roguelike játékok, amelyekre gyakran a rogue-lite kifejezéssel is utalnak, nemrégiben külön műfajjá alakultak. A kifejezés egy 1980-ban ASCII-ra megjelent játék nevéből ered, amely elősegítette azoknak a játékoknak a népszerűségét, amelyekben a játékosnak egy procedurálisan generált kazamatába (dungeon) kellett belépnie, és fel kellett fedeznie azt zsákmány utát kutatva.

Sok olyan játékot lehet roguelike-nak nevezni, amely az eredeti játék elemeit használja, például a procedurálisan létrehozott térképeket, a véletlenszerű zsákmányt, a körökre osztott irányítást, a rácsos játékosmozgást, a végleges halált (a karakter meghal és örökre elveszik, nem támad fel) és a kazamatában való mászkálást. Bár eredetileg egy fantasy játék volt, a roguelike játékok különböző helyeken és világokban játszódhatnak, beleértve a posztapokaliptikus, sci-fi űrfelfedezős és még sok más környezetet. Ez nem újdonság: az 1980-as években számos roguelike játék eltávolodott a fantasy világtól. Az egyik egy modern városban játszódott, ahol az volt a küldetésed, hogy megtalálj egy üveg vodkát.

A műfajnak nincs konkrét definíciója, de számíthatsz arra, hogy egy procedurálisan létrehozott világot kell felfedezned, hogy kiderítsd a titkait, feloldd a véletlenszerű zsákmányokat, és egy hirtelen halállal véget ér az aktuális játékod. A karakterek világgal való interakciója konzisztens, de összetett, ami minden győzelmet és halált egyedivé tesz. És igen, a játékosok meghalnak. Sokszor.

Sok modern roguelike továbbra is 2D-s, de jelentősen továbbfejlesztett grafikával rendelkeztik. Az ASCII grafikája valójában szöveges elemekből állt, amelyek egy lényt, falat vagy a játék világának bármely más elemét jelképezték. A játékos nem egy animált karakter, hanem egy „@” volt. Az általa megtett minden lépés a játék világának számára is egy lépést jelentett. A világ előrehaladása teljes mértékben a játékos előrehaladásához volt kötve.

Mivel a grafika vagy a fizika terén már nincsenek ilyen korlátozások, így a legtöbb roguelike játék ma már platformer vagy felülről lefelé haladó mászkálós játék, amely valós időben mozog és reagál. A felfedezés aspektusa sokkal pörgősebb és élettel telibb lett.

A procedurális eljárás összetett világok létrehozását és zsákmánygenerálást tesz lehetővé anélkül, hogy minden elemet kézzel kellene megalkotni. Ebből kifolyólag a roguelike játékok általában független fejlesztők munkái. Kis csapatok, de akár egyetlen fejlesztő is használni tudja a procedurális eljárást végtelen számú változatos, meglepő kialakítással rendelkező szint létrehozására. A procedurális létrehozás miatt egy-egy szintről való kijutás váratlan csavarral járhat. Néhány halál igazságtalannak tűnhet, mert a játékos eldobott egy követ, amivel leütött egy ellenséget, aki beleesett egy csapdába, aktiválta azt, és valahogy megölte a játékost, de ezek mindig értelmezhetőek, ha tisztában vagyunk az adott játék szabályaival. Részben ez teszi vonzóvá a roguelike játékokat: a világ működésének felfedezése; a szintek és rendszerek és zsákmányok megértése során a játékos egy igazi kalandozónak érezheti magát. A modern roguelike játékokban a világ generálása napi szintre is lebontható, amelyben minden játékos ugyanolyan szintről kezd, és az a nyertes, aki a legmesszebbre eljut, a leggyorsabban teljesíti a kitűzött célt, vagy a legmagasabb pontszámot éri el.

A pakliépítő játékokban a játékosok különböző kártyákat gyűjtenek és fednek fel, amelyek képességeket adnak a csapatuknak, és a játékosok körökre osztott cselekedeteire épülnek. Ez, illetve az összecsapások, kártyák és szintek véletlenszerű kialakítása teszi őket roguelike-ká.

Az alapötlet finomhangolása lehetővé teszi az előrehaladást a karakter halála esetén is azzal, hogy további karakterek kapcsolódnak az elesett karakterhez, vagy úgy, hogy a karakternél a halálakor lévő tárgyak egy részét megtarthatja a következő próbálkozásra.

A roguelike elemek számos műfajban felhasználhatóak. A játékosok lehetnek egy űrhajón, amely próbál a lehető legmesszebbre kerülni egy agresszív üldözőtől, miközben véletlenszerű kalóztámadásokkal és a hajó leépülésével kell megküzdeniük. Lehetnek egy érzelmileg zavart foglyokból álló kis csapat, akik egy szörnyű tájon utaznak keresztül, és akiknek meg kell küzdeniük a támadásokkal és a csapat moráljának csökkenésével. A fenébe is, akár egy gyakornok bőrébe is bújhatnak, akinek meg kell küzdenie egy becsődölt technológiai start-up cég procedurálisan létrehozott maradványaival.

A roguelike-ok tényleg bármik lehetnek.